Bizonyára sokan gondoljuk azt, hogy a mese a gyerekeké. Olyannyira, hogy már nagyobbacska kamaszoknak is simán odavetjük: “Te már ebből kinőttél!” Pedig valójában mi felnőttek sem nőjük ki a fantázia világát. Szerencsére!
Tény, hogy idősebb, érettebb fejjel már nem hiszünk a tökhintó létezésében, és tudjuk, hogy egy szivárványon nem lehet csúszdázni, ám ez korántsem jelenti azt, hogy ne élvezhetnénk időnként egy-egy rajzfilmet vagy képzelt történetet. Gondoljunk csak a Harry Potterre, A gyűrűk urára vagy akár a Star Warsra. Tudjuk, hogy nem valós történetek zajlanak kitalált helyszíneken, a cselekmény pedig az írói fantázia szüleménye, mégis rajongunk az egyes epizódokért.
Talán a Star Wars a legjobb példa, hiszen legtöbbünk már gyerekfejjel is megszállottan nézte és az évek múlásával ez mit sem változott. A napjainkban reneszánszát élő alkotásnak szinte biztos, hogy több a felnőtt rajongója, mint a gyermek, pedig tulajdonképpen egy epikus meséről van szó.
De említhetünk sokkal letisztultabb, egyszerűbb történeteket is, mint például A szépség és a szörnyeteg. Lehet, hogy felnőtt fejjel az eredeti verzióba csak gyermekeink háta mögött pillantgatunk bele, vagy titokban nézzük végig, ám a valós szereplőkkel készült mozifilmre lelkesen beülünk. Pedig az alaptörténet változatlan, vagyis egy meséért vagyunk oda.
Ismerjük be, hogy a mese kortalan, egyáltalán nem ciki ha szeretünk elmerülni a fantázia világában és néha jobban esik a lelkünknek egy Kis hableány, mint valami véres akció csoda.
