Az ifjabb generáció kedvéért idézzük fel ezt a bájos rajzfilmet. A történet szereplői Károly bácsi és Irma néni, a több, mint 40 éve házasságban élő nyugdíjas pár, valamint kedvenc háziállataik.
Eleinte csak Irma néninek van két kövér, elkényeztetett cicája. A fekete színű Lukrécia ravasz és mindig turpisságon töri a fejét. Szerénke, a másik macska fehér színű, kedves, jóságos teremtés. Többnyire azért kerül slamasztikába, mert a dörzsölt Lukrécia bevonja őt csínytevéseibe.
Károly bácsi kevésbé rajong a macskákért, mint felesége, azt pedig kifejezetten rosszul tűri, hogy rendszeresen elfoglalják kedvenc helyét, a lakás kényelmes karosszékét. Egy kutyáról ábrándozik, aki megregulázná az elkapatott macskabandát. Épp kapóra jön egykori osztálytársa, aki egy külföldi utazásra nem viheti magával a vizsláját, így Károly bácsi gondjaira bízza az állatot.
Frakk érkezésének az addig egyeduralkodó cicák cseppet sem örülnek, főleg Lukrécia az, aki igyekszik minél több borsot törni az új jövevény orra alá. Cserében Frakk sem marad hálátlan, jó párszor megkergeti Irma néni kis védenceit. Igazán nagy bajban azonban a macskák és a kutya azért segítik egymást.
A rajzfilm írója Bálint Ágnes, Frakkot saját vizslájáról mintázta.
Az alaptörténet ötlete vejének köszönhető, akinek egy állatkísérletekre szánt kutyán megesett a szíve, és a család macskáinak legnagyobb bánatára úgy döntött befogadja a jobb sorsra érdemes ebet.
A rajzfilmet Macskássy Gyula rendezte, majd később csatlakozott a munkához Nagy Pál és Cseh András is. Utóbbi nagy szakértője volt az akkor még újdonságnak számító, papírkivágásos animáció készítésének. A technológia lényege, hogy külön kerülnek megrajzolásra az egyes testrészek, és számos arckifejezés is. Ezeket aztán szituációnak megfelelően könnyen lehet cserélgetni, amitől a rajzfilmgyártás jelentősen felgyorsul.
Térjünk még ki a rajzfilm zenéjére, amit Pethő Zsolt írt.
A főcím dalát igazi zenekar kíséri, ami abban az időben a korlátozott anyagi lehetőségek mellett szóba sem kerülhetett volna.
Ám Pethő kapcsolatai révén elérte, hogy a Magyar Rádió könnyűzenei együttese saját hangfelvételük során – maszekban- rögzítse a főcím dalt is.
Az 1972-87 közt elkészült 4 évad mind az 52 részében az aláfestő zenét Pethő Zsolt szolgáltatta egyetlen Hammond-orgonán. Az ominózus orgona később a budaörsi templom tulajdonába került, ahol máig élvezhetjük csodás hangzását.
